„Királylány nap”. Na, jó,
akkor ezt elmagyarázom úgy, mintha elmúltam volna ötéves. Szóóóóval, a
szalagavatóra kell keringőruha. Aha. És
erre nagyszerű alkalom volt a mai utolsó
két óra, amiről el is engedtek minket.
Kicsit meglepő ez az utolsó évi
lazaság, de állítólag a szalagavatóig minden tanár
ilyen überjófej, engedik,
hogy órákon próbáljunk, elengednek ruhát nézni, bla- bla. Aztán majd, ha vége,
mindenki bekeményít és eláraszt a tanulnivalóval. Viszont addig is élveztük a
végzős kiváltságot,
és
mi, 12/b-s lányok hollywoodi mosollyal (összes fog villant)
elkéredzkedtünk [...]
A suliból kilépve buszra
szálltunk, aztán villamosra, és már meg is érkeztünk a Margit körúton lévő esküvőiruha-szalonba. Kinga választotta az üzletet, a neten lévő katalógus alapján
itt volt a legnagyobb és legjobb választék, mi pedig hallgattunk rá. És jól
tettük. Ugyanis kívülről nem is gondoltuk, hogy mekkora
üzletbe megyünk. Egy sima kapualjnak néztem volna, aztán, amikor beléptünk,
elképedve láttuk, hogy iszonyatosan nagy területen rengeteg ruha lóg. Kingán
kívül, aki, ugye, feminista és házasságellenes, tulajdonképpen minden lány álma
egy ilyen üzlet, tele gyönyörű ruhákkal,
és
bármelyiket fel lehet próbálni. Wow.
- Úristen, mennyi ruha -
suttogta Virág.
- Úristen, de giccses -
fintorgott Kinga.
- Úristen, de fehér mind - szörnyülködött Kata.
- Úristen. De szépek! - mondtam megbabonázva.
Négy ijedt lány egy esküvőiruha-bolt
ajtajában
megtorpanva elég indok ahhoz, hogy azonnal megkérdezzék, segíthetnek-e. […]
- Tehát szalagavató. Van valami elképzelés? – kérdezte kedvesen,
miközben beljebb invitált minket, afféle „ne álljatok már ilyen
szerencsétlenül” pillantással.
Elképzelés, az volt. Virág valami „bohémre”, Kata valami „kevésbé
fehérre”, Kinga valami „ne gusztustalanul habosra”, én pedig valami
„csodaszépre” gondoltam.
- Négy lány, négy stílus. Rendben. Azonnal nézem.
Öt próbafülkéből négyet el is foglaltunk. Egyébként tök ötletes, a nagy ruhák miatt a
próbafülkék is óriási méretűek voltak, hogy
kényelmesen lehessen ki-be közlekedni. Sejtettük, hogy az első körben
nem lesz meg a megfelelő ruha, azonban amikor
kijöttünk felöltözve, elkapott minket a röhögés.”