Oldalak

2014. 01. 15.

Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 6. - Ketten

,, Tizenegyedik végére döbbentem rá, hogy a régóta keresgélt "legjobb barát" tulajdonképpen végig ott volt az orrom előtt, csak amíg én egy emberben kerestem azt, amit számomra a barátság fogalma jelentene, nem vettem észre, hogy ez nem egy konkrét ideál, ami egyvalakiben megvan, és akkor az a nagybetűs Legjobb Barát. Hanem inkább egy puzzle, a darabjai szanaszét vannak, és ha együtt látja őket az ember, akkor értelmet nyer az egész. Valami ilyesmit jelenthet a barátság. És ahogy a többieket néztem, rájöttem, nekem ők azok. Ők, hatan."


Bátran állíthatjuk, hogy a főszereplő életének legjobb napja a december 20-a, ugyanis sikerül összejönnie egy véletlen folytán álmai hercegével, Antai-Kelemen Ádámmal (Cortezzel). A kis ügyetlen és bolondos Virág azt hiszi, hogy, ami Reni tükrére van feltűzve levél "Cortez" felirattal, a srác szülinapi ajándékához tartozik és azt is beledobja az ünnepi papírzacskóba. Reni teológiája az, hogy a pasija menő, ő meg nyomi, ezt tetézi még az is, hogy Cortez nem rakja ki egyik közösségi oldalra sem, hogy kapcsolatban áll, a lány féltékenységi rohamot kap. Hogy az ellenkezőjét bebizonyítsa, Cortez kiáll a tanterem ablakába és közölte mindenkivel, hogy ő Renit szereti. Mint minden más ez is kicsapta a biztosítékot Mádaynál, ezért év végéig pszichológushoz kell járnia a hős lovagnak.

Ha a poénokat vesszük alapul, egyértelműen Zsolti viszi a pálmát a "tanárnéni"-s és "tanárbácsi"-s beszólásaival. Továbbá ott van még a "Máday néni" és a különböző tanárok arcképeit ábrázoló pólói is taroltak. Természetesen, minden karakternek voltak röhejes megmozdulásai, megszólalásai. A legnagyobb poén mégis az osztályvideó volt! Főleg, amikor Baranyai meginterjúvolásával próbálkoztak mondván, hogy csak egy-két szót kellene az osztályról mondania. A tanárnőnek nem jutott semmi az eszébe, még a harmadik nekifutásra semmi, amikor meglátta Csontváz Carlos hiányos állapotát és elüvöltötte magát. Végül Dave elkiabálta magát, hogy "köszönjük, tanárnő, pont ezt akartuk" és azzal a lendülettel kikapcsolta a kamerát.

A könyvben szinte alig volt olyan oldal, amelyen nem nevettem fel hangosan, egészen addig, amíg meg nem érkezett Arnold. Valóban, nagyon csúnyán viselkedett a szülinapos naplóírónkkal, de ez volt a 6-dik rész legmeghatóbb és legösszetettebb párbeszéde, jelenete. Egy kicsit igazat adok az összes félnek: igaza volt Arnoldnak, hogy Reni tényleg megváltozott, igaza volt Reninek, aki szerint Arnold nagyon hamar és nagyon bántón ítélkezett, igaza volt Ricsinek, aki szerint Arnold ki szeretné sajátítani Renit, és igaza volt Corteznek is, aki szimplán utálja a fiút. Ennek ellenére meg tudtam érteni Neményi viselkedését, nehéz lehetett Cortez oldalán látni a lányt, és valljuk be, tényleg rengeteget változtak a dolgok, mióta Arnold elutazott (ezt egy szép monológgal el is regéli Reni). Örültem, hogy bocsánatot kért a lánytól, és megmagyarázta, hogy azért volt ennyire igazságtalan és bántó, mert nehezen tudta elviselni a feltörekvő keserű érzéseit.

Manapság sajnos már nem újdonság, így már nem is lepődünk meg a negatív diszkriminációtól, bár egy szórakozóhelyen egész máshogy veszi ki magát a dolog! Kinga kisebbségekről szóló monológja a diszkóban a rasszizmusról elég meghatóra, de mégis határozottra sikerült. Így az írónő is kinyilvánítja a véleményét az effajta dolgokról. Továbbá útbaigazítást ad a kezdő fiataloknak, hogy miként is kell viselkedni az ilyen bulikban, hogyan álljanak a dolgokhoz és hogy reagáljanak egy esetleges kötekedésre.

Íme Kinga monológja és az írónő véleménye a rasszizmusról:

-Hé! - szóltak rá durván, de azt hiszem, nem hallotta meg, hanem rögtön rendelt, mert a pultos
éppen ott volt.
Hátraadta az italokat, aztán fizetett, és kinyomultunka tömegből.
- Hü, ez durva volt. Lelapult a tarajom? - kérdezte tőlünk ziláltan.
- Teljesen - mosolyogtam rá.
- A fenébe, pedig annyit szenvedtem a beállításával
- Hallod! - kiáltott valaki a hátam mögül. Macu tovább beszlgetett velünk a hajáról, amikor
megint hallottam, hogy valaki kiabál, úgyhogy megfordultam.
- Igen, te. Szólj a sárgának, hogy neki ugatok! - üvöltötte nekem egy srác, mire döbbenten
megráztam a fejem.
- Tessék? - kérdeztem, mert abszolút nem értettem, hogy mi van. A fiú egyébként egy hatfős
társaságban állt, és nem voltak józanok.
- Jól hallottad. Küldd ide a sárgát!
- Milyen mit? - néztem Kingára értetlenül. Kinga szeme akkor már tikkelt, és csípőre tett kézzel
tett egy lépést a társaság felé.
- Ne haragudj, de „sárga” alatt a barátomat értetted? - kérdezte „mindjárt ordítok” hangsúllyal,
amit én már elég jól ismertem, új „barátaink” azonban nem.
- Ja, a kínai. Sárga. Ferdeszemű.
- Bocs, de japán származású vagyok - helyesbített Macu félénken.
- Rohadtul nem érdekel! Hogy mersz elém állni a sorba, te kutya? - szólt rá dühösen a provokáló
tag, mire Macu elhallgatott, én pedig ösztönösen elé álltam, mintha csak el tudna bújni mögöttem,
vagy ilyesmi.
- Tudod, mindig megmosolyogtat az emberi butaság. Akik a határait keresik, azoknak szívesen
bemutatnálak, mert te vagy az élő példa arra, hogy az emberi butaság határtalan. Gratulálok, ez
egyébként nem semmi teljesítmény - bólogatott Kinga tettetett elismeréssel.
- Mi a francot magyarázol? - förmedt rá a fiú, akinek a haverjai továbbra is Macut fürkészték.
Akkor, ott tényleg azt hittem, hogy pillanatokon belül agyonverik.
- Bőrszín és származás alapján megítélni valakit? Óriási teljesítmény. Bravó - tapsolt Kinga
kettőt, én pedig éreztem, hogy kezdi túlfeszíteni a húrt.
- Inkább csak menjünk - mondtam kétségbeesve.
- Nem, nem - rángatta ki a karját a szorításomból, és még egy lépéssel közelebb lépett a
társasághoz. - Te ilyen vizuális alkat vagy? Látsz valakit és elítéled? - tette csípőre a kezét Kinga. –
Tudod milyen, ha első látásra véleményt alkotnak rólad? Na figyelj! Kinga szeme szikrát szórt. -
Körülbelül százhetvennégy centi magas, hetvenöt-nyolcvan kilogramm súlyú, világos bőrű,
középbarna hajú fiú vagy. A röhögésedből ítélve rosszak a fogaid, aminek köze lehet ahhoz, hogy
most is savanyú sörszagot árasztasz. Az öltözéked márkásnak tűnik, de te csak hiszed, hogy nem
tudja mindenki, hogy replika, ráadásul nem is az igényes fajta. Koszos a cipőd, pedig reggel óta
nem esett, ergo nem tisztítottad ki. A fejeden lévő zselé láttatni engedi, hogy ritka a hajad és hamar
fogsz kopaszodni. Talán ez genetika. A tekinteted arról árulkodik, hogy erősen illuminált állapotban
vagy, nem keveset ittál ma este, ami csak még nevetségesebbé teszi a fellépésed. Megszólalásod és
véleményed pedig ezeknél bőven többet árul el rólad. Összességében, első hallásra és látásra te egy
kisebbségi komplexusokkal küzdő, unintelligens, rasszista elvekkel rendelkező fiatal vagy, aki a
saját kudarcát rávetíti a világra, mert nem képes szembenézni vele - fejezte be Kinga, én pedig
lesütöttem a szemem. Tudtam, ha a társaság megérti, mit mondott, elszabadul a pokol. - Nos.
Ilyen érzés, ha az embert első látásra elítélik. Ha a barátom sárgának tűnik, akkor te olyannak,
amilyennek elmondtalak. Mindkettő igaz. Csak az ő esetében külsőségekről van szó, amin egy
normál gondolkodású ember abszolút nem akad fenn, a te esetedben viszont komplexebb a dolog.
Ez van - tárta szét a karját Kinga.
- Azta - motyogta Macu. Benne ekkor tudatosultak a hallottak. A srác Kingával szemben állt,
meg-megremegett a szemhéjja, és láttam, hogy ökölbe szorítja a kezét. Ezt Kinga is azonnal
észrevette, és gúnyos mosolyra húzta a száját.
- Ha tetézni szeretnéd, akkor emelj kezet egy lányra. Bátran. Na - röhögte ki, és annyira gúnyos
volt, hogy már én éreztem magam kínosan. A srác keze elernyedt, és mondott valamit, ami igazán
csúnya, úgyhogy nem írom le. Kinga nem reagált, csak megragadta Macu karját, és miközben maga
előtt tolta (nehogy bántódása essen hátulról), elindultunk vissza, Cortezékhez.

Az előző négy részéről írt kivonataimat ezekre a linkekre kattintva érhetitek el:

2 megjegyzés:

Szerinted? Neked hogy tetszett a könyv?