Oldalak

2014. 01. 23.

Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 7. - Útvesztő

„Királylány nap”. Na, jó, akkor ezt elmagyarázom úgy, mintha elmúltam volna ötéves. Szóóóóval, a szalagavatóra kell keringőruha. Aha. És erre nagyszerű alkalom volt a mai utolsó két óra, amiről el is engedtek minket. Kicsit meglepő ez az utolsó évi lazaság, de állítólag a szalagavatóig minden tanár
ilyen überjófej, engedik, hogy órákon próbáljunk, elengednek ruhát nézni, bla- bla. Aztán majd, ha vége, mindenki bekeményít és eláraszt a tanulnivalóval. Viszont addig is élveztük a végzős kiváltságot, és mi, 12/b-s lányok hollywoodi mosollyal (összes fog villant) elkéredzkedtünk [...] 
A suliból kilépve buszra szálltunk, aztán villamosra, és már meg is érkeztünk a Margit körúton lévő esküvőiruha-szalonba. Kinga választotta az üzletet, a neten lévő katalógus alapján itt volt a legnagyobb és legjobb választék, mi pedig hallgattunk rá. És jól tettük. Ugyanis kívülről nem is gondoltuk, hogy mekkora üzletbe megyünk. Egy sima kapualjnak néztem volna, aztán, amikor beléptünk, elképedve láttuk, hogy iszonyatosan nagy területen rengeteg ruha lóg. Kingán kívül, aki, ugye, feminista és házasságellenes, tulajdonképpen minden lány álma egy ilyen üzlet, tele gyönyörű ruhákkal, és bármelyiket fel lehet próbálni. Wow.
- Úristen, mennyi ruha - suttogta Virág.
- Úristen, de giccses - fintorgott Kinga.
- Úristen, de fehér mind - szörnyülködött Kata.
- Úristen. De szépek! - mondtam megbabonázva.
Négy ijedt lány egy esküvőiruha-bolt ajtajában megtorpanva elég indok ahhoz, hogy azonnal megkérdezzék, segíthetnek-e. […]
- Tehát szalagavató. Van valami elképzelés? – kérdezte kedvesen, miközben beljebb invitált minket, afféle „ne álljatok már ilyen szerencsétlenül” pillantással.
Elképzelés, az volt. Virág valami „bohémre”, Kata valami „kevésbé fehérre”, Kinga valami „ne gusztustalanul habosra”, én pedig valami „csodaszépre” gondoltam.
- Négy lány, négy stílus. Rendben. Azonnal nézem.
Öt próbafülkéből négyet el is foglaltunk. Egyébként tök ötletes, a nagy ruhák miatt a próbafülkék is óriási méretűek voltak, hogy kényelmesen lehessen ki-be közlekedni. Sejtettük, hogy az első körben nem lesz meg a megfelelő ruha, azonban amikor
kijöttünk felöltözve, elkapott minket a röhögés.”





A Reni vacillálási szinte már törvényszerűvé váltak a könyvsorozatban. Mint eddig az összes kötetben, ebben is elbizonytalanodik, bár most nem a párkapcsolati vagy családi problémák, hanem a továbbtanulás terén. Ez Ricsinél is okoz majd egy kis problémát, hiszen ő a "kémiai zseni"! Elérkezett, ugyanis a Szent Johanna Gimnáziumban töltött utolsó éve a társaságnak. Ahogy telik a könyvben az idő, én is egyre jobban átérzem a szereplők fájdalmát, hogy nem akarnak elbúcsúzni egymástól, mint ahogy én sem a sorozattól! Az utolsó reményszálam a 8-dik rész, amely dupla kötetes, így talán nem 2-3 nap alatt fogom elolvasni.

Ez a könyv kissé eltért a többitől, hiszen egyáltalán ne olyan optimista és vidám, mint az előzőek. Ennek ellenére sem volt rossz a könyv, csak egy enyhén sablonos, hiszem a szalagavatós, bálos sztorikat már megszokhattuk a nagyszabású amerikai filmekből és regényekből. Valamint a pályaválasztási dilemmák sem ismeretlenek. De mindezt persze magyar közegben, a kedvenc regénybeli karaktereimmel élvezhettem percről percre.

Kicsit meglepett Kinga és Zsolti szakítása, hiszen ők alkották a 3 álompár egyikét. De, még meghökkentőbb volt az, amikor fény derült a Dave-Kinga viszonyra, bár ha jobban belegondolunk, valahol számíthattunk rá, hiszen mindketten szeretnek fontoskodni, intézkedni és a figyelem középpontjában lenni. Határozottak és magabiztosak. Az osztály mindezt a szalagavatón tudja meg, amikor elcsattan a páros legelső "publikus" csókja. Reninek esik le a legjobban az álla, hiszen Kinga azt mondta neki, hogy Dave bellé szerelmes... Így egy hatalmas "Te jó ég! Ez most komoly?!"-monumentummal lettem gazdagabb. Viszont ott van még a majdhogynem néma Gábor és a gót Kata szerelme. Leiner kisasszony igen cselesen zárta az előző könyvet azzal, hogy Peti (Reni emós barátja) és Kata szimpatizálnak egymással.

Reni és Cortez kapcsolatában szóba kerül a szex, mondjuk ez volt a legsablonosabb motívum az egész sorozatban. Teljes mértékben egy Meg Cabot regényre emlékeztetett és egyből tudtam, hogy mindez csak Renáta fejében lezajló komplikáció eredménye. Valójában szó sincs ilyesmiről, hiszen Cortez egy álompasi, akinek esze ágában sincs lefektetni a barátnőjét majdnem 1 év járás után. Bár, már 18 éves.

Arnold ismét beleesik ugyanabba a hibába, mint a hatodik kötetben, de végül csak sikerült lezárnia Laurának az úgynevezett "Arnold-szálat". Csak így tudta elkerülni, hogy ne az a tipikus "Én Cortezzel járok, neked ott van a francia barátnőd, úgyhogy maradjunk csak barátok!" sztorit. Bár, hogy őszinte legyek, eleinte azt hittem, hogy Arnold Justine-nel szűrte össze a levet.

Edinára véglegesen ráragadt a SZÁNALMAS jelző csupa nagybetűvel, mert nem hiszem el, hogy valaki még 3 év után is megpróbál féltékennyé tenni egy olyan fiút, akit nem is érdekel, ráadásul barátnője van. Hogy most ki lett az áldozata? Zsolti már volt, Ricsi szintén, Dave Kingával jár, Cortez meg még mindig elérhetetlen. Így marad neki Andris, a rocker páros egyike, aki csak úgy hajlandó randizni a barátnőjével, hogy a legjobb barátja, Robi is megy. Hogy ebből mi sül ki?

A könyv negatívumaként pedig egy nagy ellentmondást említenék meg: Reni anyukája szemében akkor vált felnőtté a lánya, mikor megtudta, hogy Cortez akaratát helyezte volna előtérbe a pályaválasztás során, még akkor is, ha elmegy Amerikába. De Reni pár héttel később viszont Virágnál nem alkalmazta ezt a nagy önfeláldozást, be is vallotta Vladárnak, hogy ő akarta nagyon, Virág ne menjen vidéki egyetemre, Vladár pedig le is szidta Renit, hogy elég gyerekes viselkedés ez tőle. Logikátlan ez az egész, nem is akartam elhinni, hogy a felnőttes viselkedés után így “visszaesett” a lány.

A legviccesebb momentumok természetesen ezúttal is a tanár kontra diák megnyilvánulások voltak, leginkább Zsolti vs. Máday beszólások. No meg remek ötlet volt ez a borítékos-titkos feladatos dolog, Zsák próbatételén hatalmasakat kacagtam. A legmeghatóbb pillanatnak pedig a szalagavatón lejátszott osztályvideó és a közös Vidéki sanzon-éneklés bizonyult. Tetszett, hogy a végét így zárta le Leiner Laura, így tényleg a végtelenségig fokozta az izgalmakat, hogy még jobban várják a fanok a legutolsó részt. Még szerencse, hogy nekem nem kell hónapokat várnom, holnap már kezdem is a befejező könyve(ke)t (végre egy pozitívum, hogy csak ilyen későn lettem SzJG-rajongó).

(Bocsánat, hogy ilyen hosszú az elején az idézet a könyvből, csak nem tudom, hogy mégis melyik a legjobb része. Az egész könyvet begépelni ér?)


Az előző négy részéről írt kivonataimat ezekre a linkekre kattintva érhetitek el:



6 megjegyzés:

  1. váóóóó de hosszú az idézet de oan csajsziis *-*

    VálaszTörlés
  2. háát ez naggyon nagy könyv lehet :D kölcsön tudnád adni? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dóri én kölcsön tudom adni csak írj egy mailt hova küldjem ;)

      Törlés
    2. úúúúúú kösziiiii mingyárt dobom az üzit :DDD

      Törlés
    3. Tanulj már meg helyesen írni, Dóri. Annyira idegesítő, de méginkább ciki hogy egy olvasással kapcsolatos oldalon olyanok írnak kommentet, akik nem tudnak helyesírni!

      Amúgy jó könyv, olvastam már. Az írónő nagyon jól leír mindent és a poénok is nagyon komolyak benne! :D

      Törlés
    4. ebben van igazság és legalább értelmesen közölted vele :)

      én is olvastam és én is jóket nevettem :D

      Törlés

Szerinted? Neked hogy tetszett a könyv?